Aki már látott valaha testközelből gyereket annak egyértelmű hogy úgy jövünk a világra hogy tudunk, és szeretünk tanulni. Az evolúció nagyon okosan alakította ki, hogy készen kaptuk a tanulás képességét, hiszen ezen múlik a túlélésünk esélye. Születésünkkor egy pillanat alatt szakad ránk a világ teljes valójában, és a feladatunk hogy megtanuljunk élni benne. És ez a legtöbbünknek sikerül is.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért van olyan sok tanulási nehézséggel küzdő gyerek és fiatal felnőtt. Mégis mikor veszítjük el azt a képességünket hogy hatékonyan tanuljunk? Paradox módon az iskola rendszerszintű működései is okozhatják mindezt, hiszen az élményszintű tanulás hamar teljesítménykényszerré alakul, ahol az addig jól működő tanulás módok már nem működnek, így a diákok saját habitusuknak megfelelően próbálnak megoldást találni az új helyzetre. Ebben a folyamatban születnek meg többek között az órán folyamatosan bekiabáló "rossz" gyerekek, a szorongó "stréberek", vagy akár az unott "miért kéne ezt megtanulnom amikor semmi hasznom belőle" szemléletű diákok. A probléma nem új, és a végső mindent megoldó módszert sem tudjuk nyújtani, de szándékunkban áll olyan hasznos információkat adni az olvasóknak, amik segíthetnek mindenkinek megtalálni a saját jó megoldását. Diákként, szülőként, vagy akár pedagógusként.
