Bevallom ritkán utazom busszal, de amikor mégis, olyankor mindig "szembejön" valami olyan élmény ami hatással van rám. Így volt ez ma is. Felszálltam reggel a buszra, még ülőhelyem is volt, így kényelmesen tudtam nézelődni. Nem is kellett sok időnek eltelnie, mert a figyelmem pár másodperc alatt észlelt két érdekes impulzust. Az egyik egy fiatal apuka volt, aki 3 gyermekével utazott, a két nagyobbik gyerkőc iskolatáskájából ítélve az iskola lehetett a célállomásuk, a legkisebb fiúcska pedig óvodásforma volt. Ez már önmagában is egy szívet melengető látvány volt számomra, mert nagyon szeretetteljes légkör vette őket körül (annak ellenére, hogy az apuka rettentő fáradtnak látszott, és igyekezett folyamatosan meggyőzni őket hogy ne szedjék szét a buszt, ne vegyék le a sapkájukat, és ne ütközzenek neki másoknak a táskájukkal).
Az egyik megállónál átrendeződtek az utasok, így észrevettem hogy az ablak mellett a korlátnak támaszkodva áll egy 10 éves forma fiúcska, hátán szintén táska, és ellentétben az összes többi iskoláskorú fiatallal, ő nem a párás ablakra alkotott graffiti-szerű ábrákat, hanem tekintetét fel sem emelve elmélyülten olvasott egy Harry Potter kötetet. Nem tudtam nem mosolyogni, mert mindig örülök amikor ilyet látok. Nem volt szükségem sok tankönyvnyi pszichológiai tudásomra ahhoz hogy azt gondoljam hogy ennek a fiúnak a szülei tuti szeretnek olvasni.
Közben a háromgyerekes apuka ismét magára terelte az érdeklődésem, mert mikor a legkisebb gyermeke arról érdeklődött hogy mennyi az idő, válaszolt neki, aztán a válaszát rögtön átfogalmazta az iskolás gyermekeinek egy gondolkodtató kérdéssé, a 7:20 és a negyed 8 egymáshoz való viszonyítására vonatkozóan.
Ez volt az a pont amikor megfogalmazódott bennem, hogy mennyire erősen él a fejünkben az a nézet, hogy azért jár a gyerek iskolába, hogy ott tanuljon, noha a tanulás legfontosabb közege mégiscsak a család. És ez most nem egy iskolaellenes szemlélet, csupán egy élmény arra vonatkozóan, hogy szülőként mindig hozzá tudunk tenni valami élményszintű kiegészítést az iskolában megszerzett tárgyi tudáshoz. Mert az a gyerek is meg fogja tanulni az órát leolvasni aki ezt az iskolában a tanítónénitől hallotta, de azt gondolom más szintű lesz a tudása, annak akinek mindez egy kellemes apás reggeli játék élményével társulva raktározódik el. Mint ahogyan biztosan máshogyan fog viszonyulni az olvasáshoz az olyan gyerek akinek az olvasás az iskolai teljesítményről szól, és az aki kiskorától fogva látja a szüleit könyveket olvasni.
(Ja és a történet slusszpoénja, hogy amikor leszálláshoz készülődött az apuka és a gyerekek, akkor kiderült, hogy a Harry Potteres fiú is hozzájuk tartozott) :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése